Azt a jelenséget, hogy a hűtési és megszilárdulási folyamat során a folyékony ötvözet térfogata és mérete tovább csökken, összehúzódásnak (zsugorodásnak) nevezzük. A zsugorodás magának az öntvényötvözetnek a fizikai tulajdonsága, és ez az öntvény számos hibájának (zsugorodási üreg, zsugorodási porozitás, belső feszültség, deformáció és repedések stb.) alapvető oka. Az ötvözetfolyadék az üregbe öntéstől a szobahőmérsékletre való lehűlésig három szakaszon megy keresztül:
1. Folyadékos zsugorodás: az öntési hőmérséklet lehűlésétől a kristályosodás megkezdődésének likvidusz hőmérsékletéig történő zsugorodás.
2. Megszilárdulási zsugorodás: a kristályosodás kezdeti hőmérsékletétől a kristályosodás befejeződésének szolidusz hőmérsékletéig történő zsugorodás.
3. Szilárdtest-zsugorodás: a kristályosodás befejeződésének hőmérsékletétől a szobahőmérsékletig történő zsugorodás.
Az ötvözet folyékony zsugorodása és megszilárdulási zsugorodása az ötvözet térfogatcsökkenésében nyilvánul meg, amit általában a térfogati zsugorodási sebességgel fejeznek ki. Ezek az öntvény zsugorodási üregének és zsugorodási hibáinak alapvető okai. Bár az ötvözet szilárdtest-zsugorodása egyben térfogatváltozás is, csak az öntvény külső méreteiben okoz változást. Ezért általában a lineáris zsugorodási sebességgel fejezik ki. A szilárdtest-zsugorodás az olyan hibák kiváltó oka, mint a belső feszültség, deformáció és repedések az öntvényekben.
Az ötvözet kémiai összetétele, az öntési hőmérséklet, a formázási körülmények és az öntvény szerkezete a fő tényezők, amelyek befolyásolják az ötvözet zsugorodását. Az öntvény alakja, mérete és folyamatkörülményei eltérőek, és más a tényleges zsugorodás is.
Ezenkívül az egyes részek kémiai összetételének egyenetlenségei az ötvözetfolyadék öntvénybe hűtésének folyamatában, azaz a szétválás, a gázelnyelés és az oxidáció kedvezőtlenül befolyásolja az öntési teljesítményt.