A kobalt alapú ötvözet kemény ötvözet, amely ellenáll a különféle kopásnak és korróziónak, valamint a magas hőmérsékletű oxidációnak. Fő komponensként kobaltot használ, emellett jelentős mennyiségű nikkelt, krómot, volfrámot és kis mennyiségű ötvözőelemet is tartalmaz, mint például molibdén, nióbium, tantál, titán, lantán és esetenként vas. A kobalt alapú ötvözetekből az ötvözet összetételétől függően hegesztőhuzalok, öntvények és kovácsolt anyagok stb. Amiről ma beszélünk, az elsősorban a kobalt alapú ötvözetek szerepe az orvostudományban.
Az életben elterjedtebb orvosi fémanyagokat általában különféle területeken, például sebészeti segédberendezésekben, mesterséges szervekben, keményszövetekben, lágyszövetekben stb. használják, és széles körben használják. Az orvosbiológiai fémanyagok alkalmazásánál azonban a fő probléma a fémionok diffúziója a környező szövetekbe a fiziológiás környezetben történő korrózió és magának az implantátum anyagának a tulajdonságainak leromlása miatt. Az előbbi toxikus mellékhatásokat okozhat, az utóbbi pedig gyakran az implantátum meghibásodásához vezet. Az orvosi kobalt alapú ötvözetek széles körben használatosak az ortopédiai implantátumok gyártásában, két fő jellemzőjük, a kopásállóság és a korrózióállóság miatt. Az orvosi kobalt alapú ötvözetek két alapvető típusa létezik: kobalt-króm-molibdén ötvözetek és kobalt-nikkel-króm-molibdén ötvözetek.
A kobalt-króm ötvözetet eredetileg repülési anyagként használták. Később jó kopásállósága, korrózióállósága és nagy szilárdsága miatt széles körben alkalmazták műhézagok ízületi felületi elemeiben és teherhordó elemeiben. Ugyanakkor jó biokompatibilitása miatt gyakran használt anyag a fogászati implantátumokhoz is.
A kobalt-króm-molibdén ötvözet és a nikkel-króm-molibdén ötvözet a kobalt-króm ötvözet változatai. Az előbbit gyakran használják öntvényekhez, és könnyebben alakítható, míg az utóbbit általában melegen kovácsolják, és gyakran jobb a korrózióállósága. Ennek a két ötvözetnek a széles körben elterjedt kobalt-króm ötvözeténél további orvosi felhasználási lehetőségei vannak, és kiváló biokompatibilitásuk van. Nagy szakítószilárdsággal és jó merevséggel rendelkeznek, és stabil mechanikai alátámasztást biztosítanak. Másrészt ennek a két ötvözetnek nagy a szívóssága, alacsony a bevágásérzékenysége és kiváló a fáradtságállósága.
Az ötvözetben lévő króm sűrű oxidréteget képezhet az ötvözet felületén, ami javíthatja az ötvözet korrózióállóságát. A króm elem karbidokat is képezhet, amelyek nagy keménységgel rendelkeznek, és javíthatják a mátrix szilárdságát és az ötvözet kopásállóságát. Az ötvözetben lévő molibdén elem feloldódik a mátrixban, és akadályozhatja a diszlokációs áramlást, ezáltal javítva a mátrix szilárdságát.
